Budapesten a Gellért Szállóban 2008. november 26. és 28. között került megrendezésre a X. AIDA BUDAPEST Biztosítási Kollokvium és II. AIDA EUROPE Konferencia.
AIDA Munkacsoportok Ülései
A tanácskozás első napján az AIDA Munkacsoportok üléseit tartották meg.
Az „Állami Felügyelet a biztosításban” munkacsoport előadásait Dr. Gunne W. Bähr, LL.M., ügyvéd a munkacsoport társelnöke „ A nemzetközi biztosítási programok és a biztosítás felügyeleti jog új struktúrái címmel” tartott előadást, dr. Déri Éva, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének igazgatója, a magyar munkacsoport vezetője, a munkacsoport által küldött kérdőívekkel kapcsolatban adott ismertetést.
Dr Gunne W .Bähr előadásában először áttekintette a német felügyeleti jog vonatkozó szabályait leszögezve, hogy semmilyen hatósági engedély, bejelentés, stb. nem kell, ha német illetőségű érdek van fedezve szerződéssel, ha az az érdekelt számára jogokkal, kötelezettségekkel nem jár vagy a szerződést az ún. levelezési biztosítás alapelvei szerint kötötték.
Az ún. közigazgatási érvénytelenség problémáját tárgyalva rögzítette, hogy jogosulatlan biztosítási ügylet esetében is polgári jogilag érvényes a szerződés.
A következőkben a nemzetközi biztosítási felügyeleti jog vonatkozó szabályait tekintette át különös figyelmet szentelve azoknak az országoknak, amelyek az ilyen ügyleteket tiltják (non admitted countries). Argentína, Kína, Japán, Oroszország és Svájc szabályozását külön részletesen ismertette.
Az előadás utolsó részében a német biztosítási jog újfajta megközelítését vázolta föl, amelynek lényege, hogy az anyavállalat érdekeltségét a más tagállamokban levő leányvállalatokban való érdekeltsége alapozza meg; a hivatkozott irodalmi álláspontok túlnyomó része ezt fogadja el. A biztosítotti érdek újfajta értelmezése a termékfejlesztésben, kötvényszövegezésben is újfajta változásokkal jár.
Az előadást élénk vita követte.
Dr.Déri Éva a beszédében összefoglalta az Állami Biztosításfelügyelés Munkacsoport Magyar Tagozata által útjára indított legutóbbi felmérés eredményeit. A kérdőíves módszeren alapuló felmérés a banki és biztosítási felügyeleti hatóságok közötti európai és Európán kívüli integrációs modellek és az azokban fellelhető új tendenciák feltérképezésére indult, és azt célozza, hogy információt gyűjtsön az integráció érettségi szintjéről az egyes választ adó AIDA tagországokban, azáltal, hogy kérdéseket tesz fel a fő szervezeti és működési jellemzőkre és az integráció után a biztosítási szempontú jellegzetességek érvényesülésére (objektív rész), valamint a választ adó részéről a felügyeleti munka hatékonyságának az értékelésére (szubjektív rész) vonatkozóan.
A felmérés által érintett téma – a májusi indulása óta – a korábbinál is nagyobb aktualitásnak örvend most, a jelen, globális piacokat érintő pénzügyi helyzetben. Az is érthető azonban, hogy e mozgalmas időszak a kérdőívhez hasonló analitikus jellegű feladatoknak nem kedvez, különösen nem a feladatban részt vevő szakértők túlterheltsége miatt. Így, a Magyar Tagozat akként döntött, hogy – a beérkezett számos igen értékes válasz ellenére – átmenetileg felfüggeszti a felmérést 2009-ig, addig, amíg az új pénzügyi felügyelési felépítésre vonatkozó megoldások első „szortimentje” a jelen válság eredményeként kimunkálásra kerül.
A „Biztosításközvetítés” munkacsoport ülését Prof. Dr. Ioannis Rokas, ügyvéd, az AIDA elnökségének tagja, a munkacsoport elnöke nyitotta meg. Ezt követően Prof. Dr. Pierpaolo Marano „Teljesítményhez kötött jutalékok: az USA-ban folyó vita és annak hatása az EU szabályozás felülvizsgálatára” címmel tartott előadást. Az előadó kifejtette, hogy az USÁ-ban a négy legnagyobb cég visszautasította a teljesítményhez kötött jutalékot. A független biztosításközvetítők elutasítják a teljesítményhez kötött jutalékrendszert. Néhány biztosító ugyan feladta az USÁ-ban a teljesítményhez kötött jutalékrendszert, de e helyett egyéb kompenzációs mechanizmusokat vezetett be, ami lényegében ugyanarra vonatkozik, csak más a neve. Akik a jutalékrendszert pártolják, azzal érvelnek, hogy ez a megoldás összhangba hozza a biztosításközvetítők és a biztosítók érdekét; mindketten jól járnak, ha a biztosító nagyobb profithoz jut. Teljesítményhez kötött jutalék nélkül nem lenne ösztönözve az ügynök, hogy a tényleges kockázatról tájékoztassa a biztosítót. Az előadó a teljesítményhez kötött jutalékrendszer ellen szóló érveket is ismertette. A hosszú távú biztosításoknál (mint például az élet- vagy gépjármű-biztosításoknál) nem mutatható ki a kontraszelekció, nem egyértelmű, hogy jobb minőségű információval szolgálnak ezen rendszer szerint dolgozók, továbbá a biztosítási díjtételek növekedését hozza ez a fajta jutalékrendszer. A teljesítményhez kötött jutalékrendszerrel szemben az előadó két opciót vázolt fel: a) Az USÁ-ban működő független biztosítási ügynökök javaslata az, hogy ezen jutalékrendszert különböző kompenzációs mechanizmusokkal lehetne kiváltani; b) Schwarz azt javasolja, hogy be kellene tiltani a teljesítményhez kötött jutalékrendszert, sőt az ezt alkalmazó cégeket bírsággal kellene sújtani. Az előadó véleménye szerint a fogyasztói termékek piacán a teljesítményalapú jutalék betiltása lenne a célravezető, míg a kereskedelmi biztosítások piacán megmaradhatna ez a jutalékrendszer.
Az előadást követő vitában, az egyik hozzászóló egy érzékeny kérdésről szólva hivatkozott arra, hogy Skandináviában és Olaszországban a nettó díjrendszer az irányadó, ami azt jelenti, hogy a biztosításközvetítő és a biztosítást megvásárló állapodik meg a biztosításközvetítő díjáról.
Az ülés második előadását Prof. Dr. Takáts Péter, a Polip Insurance Biztosítási Alkusz Kft. ügyvezetője „A biztosításközvetítők osztályozása és annak következményei a szakmai felelősségre. Alkuszok vs. Ügynökök” címmel tartotta. Ami az osztályozást illeti, az előadó kifejtette, hogy közjogi szemszögből függő és független biztosításközvetítőket különböztethetünk meg, míg polgári jogi, illetve kereskedelmi jogi megközelítés alapján alkuszokról és ügynökökről lehet beszélni. Az előadó hivatkozott az Európai Parlament és Tanácsnak a biztosítási közvetítésről szóló 2002/92/EK irányelvére, melynek (18) preambulumbekezdésében az olvasható, hogy az ügyfél számára alapvető fontosságú, hogy tudja, olyan közvetítővel tárgyal, aki a biztosítóintézetek széles körének termékeivel vagy a biztosítóintézetek meghatározott körének termékeivel kapcsolatosan látja el tanácsokkal, míg a (20) preambulumbekezdés kimondja, hogy amennyiben a közvetítő kijelenti, hogy a biztosítóintézetek széles körének termékeivel kapcsolatban nyújt tanácsot, akkor köteles a piacon elérhető termékekről tisztességes és kellően széleskörű elemzést nyújtani. Ezen kívül minden közvetítő köteles bemutatni azokat az érveket, amelyek alátámasztják az általa adott tanácsot. Az előadó fontosnak tartotta megmelíteni ezen irányelv 12. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, miszerint a biztosításközvetítő tanácsának az adott esetre specializáltnak kell lennie.
Prof. Carlo Galanti hozzászólásában felhívta a munkacsoport résztvevőinek a figyelmét arra, hogy az Európai Bíróság eljárást indított Olaszország ellen, mivel az nem megfelelően ültette át a biztosításközvetítői irányelvet az olasz jogba.
A munkacsoport ülésének utolsó beszámolóját Dr. Christos S. Chrissanthistol „Fogyasztói biztosítások – meghatalmazás és beszámított ismeret” címmel tartotta. Kifejtette, hogy a biztosítási ügynököket általában a biztosítók képviselőinek tekintik, míg a biztosítási alkuszokat alapvetően a biztosítottak képviselőinek. Az előadó abból indult ki, hogy a beszámított ismeret általában a képviselet jogkövetkezménye, vagyis az ügynök ismerete a képviseltnek számítandó be. Egyes jogrendszerekben ennek az az oka, hogy a képviselt utasítást adhat az ügynöknek, az ő cselekedeteit ellenőrizheti. Másik álláspont szerint a kárveszélyviselés az indoka ennek az elvnek, mivel a képviselt saját hasznát növeli azáltal, hogy az ügynököt igénybe vesz. Az előadó kiemelte, hogy nemcsak biztosítási jogi témakör az ismeret beszámítása, hanem általában polgári jogi kérdéskör. Ennek megfelelően az ügynök által elkövetett hiba is a képviseltnek számítandó be főszabály szerint. Az előadó ezen főszabály alól néhány kivételt is említett. Például kivételt képez az, ha az ügynök harmadik személy felé titoktartási kötelezettséggel tartozik. Ugyanígy kivételt képez az, ha a képviselő és a harmadik személy a képviselt vonatkozásában csalárd módon jár el. Ezt követően az előadó kitért arra, hogy kinek számítandó be a biztosítási ügynök és az alkusz hibája. Az előadó példaként hozta fel azt, hogy ha az ügynök a leendő biztosítottnak segít életbiztosítás esetében a kérdőív kitöltésében, azonban a kérdőívet a leendő biztosított hibásan tölti ki, mivel az ügynöktől téves felvilágosítást kapott. Ez a hiba az előadó véleménye szerint a biztosítónak számítandó be. Ezt követően a példát annyiban változtatta meg, hogy az ügynök helyébe alkusz lépett, aki ugyanazt a hibát követte el, mint az ügynök. Az előadó felvette az a kérdést, hogy ezt a hibát kinek kell beszámítani: a biztosítónak vagy a biztosítottnak. Az előadó azon a véleményen volt, hogy fogyasztói biztosítások esetében a biztosítónak kellene beszámítani ezt a hibát, mivel az alkusz elsősorban nagyobb segítséget nyújt a biztosítónak a biztosítási szerződések számának a növelése tekintetében, mint a biztosítottnak a biztosítás megkötésében, másképpen fogalmazva az alkusz tevékenységéből a biztosító többet profitál, mint a biztosított.
A “csoportos biztosítás” munkacsoport ülésének előadója Prof. Bill Dufwa, az AIDA elnökségének tagja, a munkacsoport elnöke volt, aki „Javaslatok a csoportos/kollektív személybiztosítások kapcsán a munkacsoport tagjai által adott válaszok alapján” címet adta prezentációjának, és javaslatokat fogalmazott meg a csoportos személybiztosítások egységes értelmezésének elősegítésére. Javaslatai az alábbiakban foglalhatók össze:
Csoportos megállapodások: biztosítóval kötött megállapodások egy csoport hasznára. Önkéntes csoportos személybiztosítás – olyan csoportos személybiztosítás, amelyet a csoport tagjai egyénileg kötnek.
Automatikus csoportos személybiztosítás – olyan csoportos személybiztosítás, amelyben a tagok csoportos szerződés alapján váltak tagokká.
Szociális funkció. A csoportos biztosítás fontos szociális funkciót lát el, mert akiknek nincs egyéni biztosítása azok így lesznek biztosítottak, talán még olcsóbban, mint egyéni biztosítás megkötésével.
Specifikus csoport. Csoportos biztosítás feltételezi egy csoport létet, alapvető elem, hogy a csoportot meg lehessen különböztetni másoktól. Gyakorlatban 3 csoport van: szövetség (pl szakszervezet), személyzeti csoport (munkavállalók), financiális csoportok pl. hitelfelvevők és megtakarítással rendelkezők).
Csoportos megállapodások. A csoport képviselőivel kötik meg általános szerződés jogi alapelvek alapján.
Önkéntes biztosítás. A csoport tagjai önkéntesen ki vagy be léphetnek.
Automatikus biztosítás. A csoport tagjaira automatikusan vonatkozik a biztosítás.
A csoport tagjainak biztosítástól való elzárkózása vagy biztosítás visszavonása; önkéntes biztosításnál a biztosított csoport tagja törölheti, azonnali hatállyal, a biztosítást. Automatikus biztosításnál a csoport tagja kijelentheti, hogy nem akar részt venni a biztosításban.
A hozzászólások meghallgatása után az előadó bejelentette, hogy munkáját átdolgozza és megküldi a nemzeti munkacsoportoknak.
Az „Új technológiák, prevenció és biztosítás” munkacsoport ülését Joaquin Alarcón elnök vezetésével került sor.
Az Elnök bevezető előadásában ismertette, miért esett a Munkacsoport kutatásainak fókuszába a kockázatosnak tételezett számos új és hatásában még feltérképezni snm tudott technológiaközül az Internet-használat, a géntechnológia és a nanotechnológia. Elmondta, hogy a viszontbiztosítók, illetve az Európai Unió e három lehetséges kockázati forrásnak már régóta kiemelt figyelmet és komoly pénzügyi támogatást szentel. Kutatóhelyek sokasága nyeri kutatásaik finanszírozását csak e területek vizsgálatáért, így például a madridi és a barcelonai egyetemek is. Ugyanakkor ezek azok a veszélyek, amelyek egyértelműen a biztosítók kockázati helyzetének jelentős elnehezüléséhez vezethetnek, ha jogi kezelésükre jó időben, megfelelő választ nem adunk. A Munkacsoport célja e kockázatok tagállam-specifikus felmérése és a biztosítók/viszontbiztosítók e veszélynemekkel szemben jelenleg tanúsított magatartásának megismerése annak érdekében, hogy az azokból kirajzolódó tendenciákat a Munkacsoport tagjainak válaszai alapján a párizsi jelentésben rögzítsék.
Dr. Teresa Rodriges de las Heras Ballel, a madridi kutatások vezetője ezt követő előadásában részletesen kitért az Internet-használat, a géntechnológia és a nanotechnológia lehetséges, károsító voltának kiterjedtségében ma még alig ismert, de már körvonalazható, illetve ismert kockázataira. Ilyennek minősül az Internet-használat területén az Interneten tárolt adattitoknak a felhasználó vagy harmadik személyek általi megsértése, a polgárok személyhez fűződő jogainak az Internet útján való korlátozása, a káros tartalmak feltöltése, stb. Hardver oldalról az egészségkárosodást említette gyanított veszélyforrásként. Ami a géntechnológia felhasználását illeti, annak teoretikus veszélyeiről többet tudunk, mint a nanotechnologia felhasználásával összefüggő kockázatokról. A professzor asszony felsorolt jó néhány olyan lehetséges veszélyforrást (mezőgazdasági génmanipuláció esetleges környezetszennyező hatásai, emberi génkísérletek kockázatai), amelyek eredménye ma még megjósolhatatlan, de bizonyosan negatív hatásokkal is járhat. Legkevesebb támpontunk a nanotechnológia felhasználása veszélyeinek felméréséhez adott, különösen, hogy maga a nanotechnológia mint fogalom is csak a jóléti államokban, s ott is alig ismert. Ezért a professzor asszony előadásához kapcsolódóan Sandra Camacho Clavijo a nanotechnológia aktuális felhasználási területeit ismertette.
Ezt követően Ladi Tímea ügyvéd előadta a Munkacsoport kutatási terepeire vonatkozó magyar jogi szabályozásról készített összefoglalóját, amelyet e beszámolóhoz csatolok.
A Munkacsoport ülésének végén a résztvevők abban egyeztek meg, hogy a vizsgált témák sokrétűsége folytán, a válaszok lehetséges egységesítése érdekében az Elnök kérdőívet bocsát a tagállami képviselők rendelkezésére, amelyet azok megfelelően kitöltve visszajuttatnak. A párizsi világkonferencia elé terjesztendő jelentés tervezetét egy szerkesztőbizottság készíti majd el.
A munkacsoport következő ülésére 2009-ben, Bogotában kerül sor.
A Viszontbiztosítási munkacsoport ülését Colin Croly, az AIDA főtitkára, a munkacsoport elnöke nyitotta meg, emlékeztete, hogy a munkacsoport 1994-ben alapították célul tűzve a viszontbiztosítás fejlődésének ismertetését a különböző jogrendszerekben.
Peggy Sharon ügyvéd (Levitan Sharon & Co) „Elévülési idő a viszontbiztosításban” címmel” tartott előadást.
Rámutatott, hogy az elévülési időszakoknak egyensúlyt kell teremteni a felperes és az alperes érdekei között. Utalt arra, hogy a különböző jogrendekben a szerződéses és a szerződésen kívüli követelések elévülési ideje három és húsz év között váltakozik, sok helyütt az elévülési idő elteltével a jog elenyészik, másutt csupán elévülési kifogás az arra való hivatkozás.
A szerződéses ügyekben az elévülés általában az igényt megalapozó ok keletkeztével áll be. Ez azonban legtöbb helyen nem áll csalás vagy tévedés esetén, a felelősség elismerése pedig az idő folyását megakasztja. Van, ahol a felek megállapodásban határozhatják meg az elévülési időt. Egyes államokban a direkt biztosítási igényekre rövidebb idő van meghatározva.
Ami a viszontbiztosítást illeti,csak Szerbiában van külön szabály, ez itt ugyanis öt év szállítmány -és légi biztosítás esetében, meg Olaszországban, ahol két év az elévülés. Ha a viszontbiztosításban az elévülés idő kezd folyni, a lényeges az, hogy a biztosított kártalanítását célzó eszköznek minősül-e vagy az eredeti vállalásra vonatkozó további kötvénynek. Az elévülést megszakítja a viszontbiztosított részéről történt fizetmény, ha felelősségét ítélet állapítja meg, és a kárrendezés is, vagy hogy kártérítés történik (ez volt a legáltalánosabban elfogadott nézet), vagy pedig amikor a biztosítási esemény történik, (ezzel egy sorban megjelenő felfogás).
Az ún. cut through clause alkalmazásából adódnak problémák. Nem világos ugyanis, hogy jogátruházásnak minősül, vagy a biztosított új jogának, már pedig ettől függ az elévülési idő. Mindez vitát váltott ki atekintetben, hogy a különböző jogrendek mennyiben tartják törvényesnek ezt a kikötést. Vita volt a treaty-k-ben érvényesülő elévülésről, amelyekben különböző fedezeti szintek vannak, s mindez azt is felveti, hogy el lehet-e zárni a viszontbiztosítót attól, hogy feltehetőleg a jóhiszeműség és tisztesség alapelve nyomán a felek közt folyamatosan zajló tárgyalásokra tekintettel ne hivatkozzék elévülésre.
Reinhard Dallmayr, müncheni ügyvéd “A viszontbiztosított kárbejelentési kötelezettségének természetéről és mértékéről” szóló előadásában a kárbejelentéssel kapcsolatos szabályokat vázolta a német jogban. Ott nincs viszontbiztosítási törvény, sőt a biztosítási szerződésekről szóló törvény hatálya alól kiveszi, így joghasonlóság (analógia) útján történő alkalmazása vitatott.
Az előadás kapcsán vita folyt a szerződésekben különféleképp megfogalmazott kárbejelentési kötelezettségről, illetőleg e bejelentés késedelmének következményeiről. Prof. Rob Merkin felvázolta az angliai és amerikai nézőpontot, Michael Gill pedig az ausztráliai szituációt ecsetelte.
Colin Croly a munkacsoport által kezdeményezett beszámolók állásáról adott áttekintést.
Kilenc beszámoló van vagy lesz: a „Mi a viszontbiztosítás” címűt most aktualizálják, a legmegfelelőbb jogra vonatkozó jelentést is. Ugyanez a helyzet az egyik viszontbiztosítási alapelvvel,(Follow the settlement )foglalkozó kötettel. Megjelent már az Aggregált fedezetek című kiadvány, ugyanígy a Cut through Clause-sal foglalkozó is. A közvetítőkkel foglalkozó jelentéshez még válaszokat várnak a kiküldött kérdőívre, ugyanez a helyzet a fizetésképtelenséggel foglalkozó kiadvánnyal is. A limitekkel foglalkozó munka hamarosan hozzáférhető lesz. A beszámolók egy része spanyol fordításban is közzétételre kerül.
A munkacsoport tagjai a kiadványok költségeire rendszeres tagdíjat is megállapítottak.
A munkabizottság úgy döntött, hogy ülését esetleg Uruguay-ban tartja 2009 áprilisában. Valószínübb azonban, hogy az AIDA európai szervezetének tanácskozása keretében 2009 októberében kerül sor az újabb munkabizottsági ülés megtartására.
2.nap
